Egy fehér pólót és egy farmert kaptam magamra, majd egy fekete magassarkút, fekete Donna Caran válltáska, parfüm, kiegészítők és már mentem is a suliba.
***
-Szia, Roxy...-Köszönt rám Steve, a suli "szépfiúja".
-Heló Steve...-Köszöntem kedvesen, majd a szekrényemhez lépve kivettem a töri könyvem és bedobtam a táskámat.
-Ráérsz ma, suli után?Elmehetnénk valamerre...-Ajánlotta fel a srác.
-Uh...Hát...A mai napom be van táblázva...Edzés, tanulás meg minden...Igazán sajnálom...De...Holnap, vagy holnapután oké lenne.-Mondtam mosolyogva.
-Hát...Majd megbeszéljük, oké?-Mosolyodott el.-Milyen órád lesz?-Kérdezte.
-Töri.-Feleltem.-Neked?
-Matek.-Mondta.-Úgyhogy...Megyek is.
-Oké..Szia!-Intettem, majd siettem a töri terem felé.
***
-Osztály!Osztály!Figyelmet kérek!-Jött be z osztályfőnökünk a terembe.Mind rá kezdtünk figyelni.-Mint tudjátok nemsokára itt a Hoppkins-Bál.Amin az iskolánk idén 97 éves lesz...Az időbont...-Kezdet el felírni a táblára.-2010.11.30.Szeretném ha a legtöbben eljönnétek, s díjátadó is lesz, amelyben, mint mindig...Az Iskola Szépét, az Év Tanulóját és az ehhez hasonló díjakat osszuk ki...A program-füzetet itt hagyom...Olvassátok csak át nyugodtan és jöjjetek el...-Mosolygott szívélyesen, majd kiment a teremből...
Mind a prospektusokhoz mentünk...
-Hé...-Léptem előre, mire mindenki tisztelet tudóan előre engedett...Imádtam ezt csinálni...
Majd a prospektust elvéve az asztalnak dőlve hangosan olvasni kezdtem:
"Mindenkit szeretettel várunk 2010.11.30.-án, 19:00-ra az iskolánkba,
a nevezetes Hoppkins-Bálra.
Ez iskolánk egyik legfontosabb eseménye, melyben idén iskolánk a 97. születésnapját ünnepli.
Programok:
19:00-19:15 - Megnyitó
19:15-20:15 - Nagy Vacsora
20:15 - Fellép az iskola zenekara, a Blood Of School!
20:45-... - Tánc, szórakozás.
Gyere el és ünnepelj velünk!"
-Király...-Mosolyodtam el, majd a helyemre ültem és gondolkodni kezdtem, hogy mit vegyek fel...
***
Nagyszünetben kint ültem, az udvaron, az Én Padomon.
Mikor-farkas érzékeim segítségével-hallottam ahogy nyílt a suli ajtaja, s orromat egy orrfacsaró bűz ütötte meg...Arra kaptam a fejem...Négy hófehér, márvány bőrű gyönyörű lény jött a park felé...Egy nő és három férfi.Vörös íriszüket jól láttam még messziről is...És akkor esett le minden: Vámpírok.
Mögöttük egy Emberfiú ballagott, lehajtott fejjel...Különös érzés kavargott bennem...
Majd a vámpírok rám bámultak...
-Áh...Hello...-Szólalt meg az egyik göndör, méz-szőke hajú szörnyeteg negédesen mosolyogva.
-Ide már bárkiket beengednek?!-Álltam fel, majd eléjük léptem.
-Csak óvatosan Kutyuli...-Sziszegte a nőstény.-Nehogy megtépjem a bundácskádat...
-Na...Majd megnézzük...Ki tép kit...-Mosolyodtam el gúnyosan.
-Max vagyok...Ők itt Kristen, Rob és Vinny...-Mutatta be a vámpírokat a méz-szőke dög.
-Roxy.-Feleltem.-És Ő?-Böktem a hátuk mögé.
-Ő Jace...A kisöcsém...-Szólalt meg a nő, azaz Kristen.
-Örömmel látom, hogy a kis bandátokban...Nem mindenki vért szív.-Mondtam.-Ha jót akartok...Álljatok tovább, de gyorsan!Nem kell a balhé.
-Nyugi...-Szólalt meg Vinny.Kellemes hangja volt, azt meg kell hagyni.-Nem sportolásból ölünk.-Lépett elém, majd körbe járva végig mért.-Csak ha éhesek vagyunk...Hm...És most...Eléggé megjött az étvágyam...-Nyelt nagyot.
-Csak óvatosan!-Emeltem fel a torkánál fogva.Olyan hirtelen támadtam, hogy észbe sem tudott kapni.
-Ereszd el...-Lépett előrébb Kristen.
-Takarodjatok innen!-Engedtem el a srácot, majd mellettük elsietve bementem, s próbáltam úrrá lenni a remegésemen.
